Középkori babona vagy okkult, ezoterikus, New Age-es valóság az angyalok és démonok léte? Ha léteznek, hogyan érzékelik az időt, a teret, miként tekintenek az anyagi világra? Tudnak-e segíteni, esetleg ártani nekünk?

Az angyalokban és démonokban való hitet általában a „középkori babonák" közé sorolják, mert az ilyen jelenségeknek valamiért a középkor lett a szimbóluma, holott az ember ősidők óta hisz különböző jó és rossz szellemi erők létezésében. Persze ha szellemi erőket mondunk, rögtön kevésbé tűnik letűnt idők meséjének a dolog, mintha ördögről és angyalról beszélünk, de hát valahogy csak meg kell nevezni őket.
Ma már nem szokás hinni ilyen lényekben, ugyanakkor sok minden másban, okkult és babonás izékben, ingában, jóslásban ugyanúgy hisznek az emberek, mint régen. A felvilágosult huszonegyedik század semmivel sem kevésbé babonás, mint a korábbi századok. Peter Kreeft kötete, az Angyalok és démonok - Mit tudhatunk róluk?, amelyet a Szent István Társulat adott ki az idén, a Biblia és az egyházi hagyomány fényében próbál választ adni a címben feltett kérdésre. A szerző számos következtetést is levon: ha az angyalok és démonok nem időben élnek, akkor a bukott angyalok mikor mondtak nemet Istenre? Kreeft szerint teremtésük pillanatában döntenek Isten mellett vagy ellen, és azért visszafordíthatatlan a döntésük, mert nincs előttük ismeretlen, teljesen tudatosan tudnak nemet mondani, szabad akaratukból kifolyólag.
Nem mondhatjuk, hogy az angyalok rendekbe szerveződése (kerubok, szeráfok stb.) csupán a középkori hierarchikus társadalom kivetítése, hisz akkor egyenlőségük is csak a mai, egyenlőségelvű társadalom projekciója volna. Kreeft egyébként úgy gondolja, hogy ahogy vannak tehetséges és kevésbé tehetséges emberek, ugyanúgy az angyalok sem egyenlőek: szent rend van köztük. Ennek legalacsonyabb fokán állnak az őrangyalok. A legkiválóbb angyalnak Lucifert teremtette Isten, de ő gőgből nemet mondott, így lett Sátán, az alvilág fejedelme.
Szóba kerül az angyalok és démonok ábrázolása is, amely természetesen szimbolikus. Azt azonban ne gondoljuk, hogy jelenések csak a régmúlt ellenőrizhetetlen történeteiben fordulnak elő. Nem annyira köztudott, de ma is működnek ördögűzők. A hozzájuk fordulók többségét pszichiáterhez küldik, de azért akadnak bőven olyanok is, akiknek éppen az ő segítségükre van szükségeük. Olvassuk csak el Gabriele Amorth, Róma ördögűzőjének könyveit (Egy ördögűző tapasztalatai; Egy ördögűző újabb tapasztalatai; Ördögűzők és pszichiáterek). Esetleg Gál Péter New Age és kereszténység című művének a függelékét, vagy Kovács Gábor Mágia és hit című kötetét.
Vitán felül.
Indonézia (1), Otthonteremtés (1), adomány (1), alkoholizmus (1), angyal (1), antonio canizares (1), bigott (1), borka balázs (1), böjt (1), bűnözés (1), catholic world report (1), cigány (1), cigánypolitika (1), civil (1), civil partner kft (1), család (2), családalapítás (1), cserkész (1), demográfia (1), demográfiai krízis (1), démon (1), egyház (2), el caminó (1), evangelizáció (1), francis arinze (1), gender (1), giccs (1), gyermekvállalás (1), gyöngyök (1), himnusz (1), házasság (2), hús (1), il foglio (1), ingyen (1), interjú (3), jókatolikus (1), kenyér (1), keresztelő (1), keresztényüldözés (1), kollégium (1), közösség (2), közügy (1), lakhatás (1), liturgia (2), magánügy (1), mise (1), munka (1), noé (1), nyomor (1), nyugdíj (1), népesség (1), pap (2), papság (1), pszichológia (1), párkapcsolat (1), párválasztás (1), pécs2010 (3), rasszizmus (1), regnum (1), schanda tamás (1), szentjánosbogár (1), szerepek (1), szex (4), sznob (1), szolgáltató egyház (1), születésszabályozás (2), sátán (1), taizé (1), vegetáriánus (1), világ (3), visszaélés (1), vita (2), zarándoklat (1), zene (1), ökológiai válság (2), önkéntesség (2), útja (1)
© 2008-2010, IGEN