Agytakarítás

Honlapunkon korábban hírt adtunk arról, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara az országban elsőként katolikus közösségszervező képzést indít. Az induló szakról Schanda Tamást, a PPKE munkatársát, a képzés egyik szervezőjét faggattuk.

Az általunk ismert katolikus közösségeknek megvannak a saját vezetői, vezetőképzői, hitoktatói. Miért van szükséges egy újabb képzés beindítására?

Mindenek előtt hangsúlyoznám, hogy ez egy tudományos igényeket is kielégítő egyetemi szak, ami államilag is elismert diplomát ad! Persze mondhatjuk, hogy teológiát számos helyen tanulhatunk hazánkban, ám azt látnunk kell, hogy önmagában a teológiai képzettség nem elégséges bizonyos feladatok (például táborszervezés, pályázatírás és elszámolás) színvonalas elvégzéséhez. Márpedig ezek a feladatok hozzátartozhatnak még egy plébániai hittancsoport működéséhez is! Az olyan feladatok, mint a forrásteremtés, tipikusan nem működnek hosszútávon önkéntes munkában. Ma még sajnos általános, hogy „megélhetési civilként" tekintünk arra, aki a közösségért végzett munkájáért pénzt fogad el. Ezért egy pályázatból szégyenlősen kihúzzuk a menedzsment-költségeket, miközben panaszkodunk, hogy nincs időnk könyvelni, adminisztrálni, szervezni. Ez a hozzáállás akár tönkre is tehet egy csoportot, mivel ilyenkor a minőségből veszünk el. Nem szégyen, nem bűn az, ha valaki a befektetett munkája után pénzhez jut. Emellett mindenképp megemlítendő az is, hogy számos jövőbeni pozitív hozadéka van a szak indulásának: elég, ha arra gondolunk, hogy a diplomamunkák révén közösségekről a közösségszervezésről szóló magyar nyelvű szakirodalom fog keletezni, vagy arra, hogy a miskolci plébániai segítő munkáját meg fogja ismerni a budapesti cserkészvezető!

Tehát a miskolci plébániai segítőtől kezdve a budapesti cserkészig mindenki diplomás katolikus közösségszervezők szeretne majd lenni? Ez nem túlzás?

Miért lenne az? Képzésünk célcsoportja nagyon széles. Szól közösségvezetőknek, lelkiségi mozgalmak vezetőinek, ám többet ad, mint az adott közösség belső vezetőképzője: az ottani tematika kiegészül rendezvényszervezési, alapvető jogi, pszichológiai és közgazdaságtani ismeretekkel is. Szintén hasznára válhat a képzés a már most civil szférában dolgozóknak, vagy hittanároknak, akik az elméleti ismeretek mellett a gyakorlati teológiára alapuló hitoktatás sajátosságait is elsajátíthatják. A képzés ráadásul nem végállomás számukra sem: hittanár-nevelő MA képzés épül rá.

Abban minden bizonnyal egyet értünk, hogy a szak népszerűsége nem fog vetekedni a gazdasági vagy más szakokéval. Nem tartanak attól, hogy csak azok fognak jelentkezni a szakra, akiket sehova máshova nem vesznek fel?

Mindenképp leszögezném, hogy a szak elvégzéséhez tényleges teljesítmény szükséges! Nem adunk ingyen diplomát. Továbbá számítunk arra, hogy sokan második diplomaként, pusztán érdeklődésből fogják elvégezni a képzést, mint a kilencvenes években a teológiát. Éppen ezért törekedtünk a viszonylag alacsonyabb összegű tandíjra (95.000 Ft/félév). A jelentkezőket szóbeli elbeszélgetés, nem pedig hozott pontok alapján rangsoroljuk, a beszélgetés alkalmával pedig a jelentkező motivációit vizsgáljuk. Természetesen emellett mindenkitől elvárjuk az egyetem szellemiségének megfelelő, tudás centrikus hozzáállást.

A képzés tantervét átolvasva úgy érezzük, hogy egy végzett katolikus közösségszervező kevesebbet fog tudni, mint egy hittanár, és kevésbé fog érteni a szervezéshez, mint egy non-profit menedzser.

Ez valahol igaz, de hangsúlyozom, hogy a képzés BA fokozatú diplomát ad: célja nem a specifikáció - éppen ezért igazságtalan két MA szakhoz hasonlítani. Széles alap kíván lenni, amire a későbbiekben lehet építeni. Ha csak annyi szakértelemmel rendelkeznek a jövőben az egyházi dolgozók, mint amennyit ez a képzés ad, már hatalmasat léptünk előre a mostani autodidakta módszerekhez képest.

Sokszor halljuk, mennyire az adottságokon múlik az, hogy valaki alkalmas-e vezetőnek. Az „alkalmatlanok" is kapnak diplomát?

Tagadhatatlan, hogy egy közösség vezetőjének szüksége van alapvető vezetői kompetenciákra, viszont azt is beláthatjuk, hogy ezek az adottságok részben tanulhatóak, és komolyan fejleszthetők. A képzés is erre fókuszál: meglévő tapasztalatokat tudatosít, meglévő kompetenciákra épít; a megszokásból történő vezetés helyett a tudatosságra irányítja a képzésben résztvevők figyelmét. A közösségszervező pedig nem feltétlenül közösségvezető! Számos átfedés lehetséges, de ha jobban belegondolunk, egy közösség működtetése elképzelhetetlen hozzáértő háttéremberek nélkül.

A Catholic World Report interjúja Francis Arinze bíborossal - fordította: Szilvay Gergely

A pap nem lehet reverendás showman: de az egyháznak nincs hadserege, ezért nem állíttatnak mindenki mellé svájci gárdistát. A bíboros örülne, ha az egész világ keresztény szeretne lenni, mert akkor a pápa bezárhatná a vallásközi párbeszéd hivatalát.

II. János Pál sokat beszélt az „új evangelizációról", azonban ez nem új tartalmat, hanem új módszert jelentett - válaszolta Francis Arinze arra a kérdésre, hogy vajon mást gondol-e az evangelizációról XVI. Benedek, mint elődje. Az evangelizáció azt jelenti, hogy elvisszük az embereknek a Jó Hírt, Krisztus, a Megmentő üzenetét. Az egyháznak nincs más dolga, csak ez.

A muszlimok közti térítés nehézségeiről szólva a nigériai bíboros elmondta: „ha az emberek megtérnek Krisztushoz, katekézist tartunk, megkereszteljük őket és létrehozunk egy keresztény közösséget. Ha nem hisz valaki Krisztusban, legalább el tudjuk érni az illetőt: meghallgatjuk, megpróbáljuk megérteni. Aztán megpróbáljuk elmagyarázni, mit gondolunk mi. Ha ilyesmit csinálsz, azt nevezik vallásközi párbeszédnek. Ez része az evangelizációnak, de csak egy része. Azonban sosem gyakorolhatunk nyomást senkire és nem taktikázhatunk."

„Ha egy muzulmán keresztény hitre tér, boldogok vagyunk. Miért ne lennénk? Ha az egész világ megtér Krisztushoz, az nagyszerű! Akkor a Szentatya bezárhatja a vallásközi párbeszéd pápai bizottságát Rómában. Azonban egyelőre nem tartunk itt. Azaz ha valaki nem hisz Jézusban, attól még lehetünk barátok, és együtt is működhetünk. De ha mégis hisz, kiváló, van katekizmusunk, csak hétszáz oldal." - fogalmazott a bíboros.

Francis Arinze a kérdésre, miszerint XVI. Benedek liturgikus törekvéseivel vajon eltűnnek-e a liturgikus visszaélések, úgy válaszol: ezt remélik, „de a világ nagy, és ki tudja megmondani, hogy mit művel egy pap a Föld valamely sarkában? Azonban Rómából nem küldhetünk minden pap mellé egy svájci gárdistát, hogy felügyelje őt." Persze „az egyház nem csak a szívhez szól: Krisztus és az egyház iránti szeretet vár, ami az egyház iránti engedelmességet is jelent."

A liturgiáról szólva Arinze kifejtette: ha egyedül imádkozunk, úgy imádkozunk, ahogy jól esik. Azonban a liturgia nyilvános, közösségi imádkozás, az egyház imája, és mivel ennek következtében a liturgiában az egyház nevében imádkozunk, az egyház határozza meg, hogyan tegyük ezt. Ha nem ennek szellemében cselekszünk, és minden pap azt csinál, amit akar, akkor „reverendás showmanként" kezdenek el viselkedni az oltárnál, és ők kerülnek a liturgia középpontjába Krisztus helyett. A papnak viszont Krisztust kell tükröznie.

Többeket megoszt, hogy a tulsai (Egyesült Államok, Oklahoma) püspök, Edward Slattery újabban kelet felé, a híveknek „háttal" misézik. Ez a bíboros szerint nem probléma: „nem az a lényeg, hogy a hívek vagy a főoltár felé fordulva misézünk, hanem az, hogy a hívek és a pap egyaránt Isten felé fordulva ünnepeljenek, s felismerjék, hogy nem egymást, hanem Krisztus misztériumát ünneplik. Ezért ragaszkodik hozzá a Szentatya, hogy az oltáron vagy annak közvetlen közelében legyen a feszület. A bíboros rámutatott: a II. Vatikáni Zsinat sohasem hozott olyan szabályt, hogy a nép felé fordulva kell misézni. Az a kifejezés pedig, hogy a pap hátat fordít a népnek, helytelen; inkább úgy kellene mondanunk, hogy Isten felé fordul."

Mit szeretne megélni, mielőtt távozik a földi életből - szólt az utolsó kérdés. „Szeretném, ha mindenki hinne Jézusban. De nem csak hinne, hanem ha élné is a hitét. És nem egyfajta à la carte kereszténységre gondolok, amikor kiválogatjuk, ami tetszik a kereszténységből, a többit meg otthagyjuk. Szeretném, ha mindenki, aki már keresztény, elmélyítené a hitét, és aki még nem az, azzá válna. Minél inkább így történne, annál boldogabb lennék" - zárta szavait Francis Arinze bíboros.

Francis Arinze, az Istentiszteleti és s Szentségi Kongregáció előző prefektusa, ebben a székben Antonio Cañizares Llovera bíboros elődje volt 2002-től 2008-ig. II. János Pál egyik tanácsadója 1941-ben született Nigériában, egy törzsi vallást követő családban. A legfiatalabb püspök volt, amikor 32 évesen püspökké szentelték 1965-ben. Nem sokkal később, '67-ben Onitsha első bennszülött érsekévé lett. Az ekkoriban kitörő Nigéria-Biafra-polgárháború miatt azonban évekig menekültként kellett élnie más városokban, eközben viszont a menekülteket és a háború más áldozatait segítette maga is. Mivel ugyan Nigériában keresztény többség van, de nem elhanyagolható a muszlim kisebbség sem, 1979-ben II. János Pál megtette a Nem Keresztény Hívők Vatikáni Hivatalának vezetőjévé. 1985-ben lemondott érsekségéről, a pápa pedig bíborossá kreálta, majd megtette a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnökévé. Az említett kongregáció élére való kinevezéséig, 2002-ig szolgált ebben a pozícióban. Arinze gyakorló evangelista, a Familyland TV-ben vezet missziós műsort európaiak, amerikaiak, afrikaiak számára.

Az interjú eredeti nyelven itt olvasható.

Szerző: Szilvay Gergely

"Mindenekelőtt be kell mutatnom az ökológiai válságot, mert annak természete és súlyossága egyáltalán nem közismert" - kezdi cikkét Simonyi Gyula, a bocs.eu szerzője, és máris nincs igaza. Az ökológiai válság folyik a csapból is, egymást érik a témával kapcsolatos konferenciák, tele van vele a BBC hírportálja és az egész média.

A szerző tipikus újbalos érvelés alapján a túlnépesedést tartja az ökológiai válság elsődleges okának. "Humániás paradigmának" nevezett történelemszemléletében ezt visszavezeti az őskorig. Szerinte a bajok a gyűjtögető-pásztorkodó-vadászó életmódot felváltó mezőgazdasággal kezdődtek, amikor is megjelent a birtoklás, elindult a fegyverkezési verseny, és az olcsó munkaerőért folyó népességi túltermeltetés, amit a hatalmi gépezet erőltetett.

Tovább

Szerző: Simonyi Gyula
bocs.eu

Az ökológiai válságról

Mindenekelőtt be kell mutatnom az ökológiai válságot, mert annak természete és súlyossága egyáltalán nem közismert. Ökológiai válság az, amikor az ökológiai lábnyom meghaladja az eltartó képességet. Mindkét tényező függ az adott kor és régió társadalmi, gazdasági, megélhetési, technikai viszonyaitól.

Az ökológiai válság agresszivitást kiváltó zsúfoltságot jelent, és kegyetlen versengést az igényekhez képest szűkös eltartó képességért. Következménye egyrészt nyomor, betegség, erőszak, másrészt az eltartó képesség leromlása, ami tovább fokozza a válságot.

Tovább

Leányváron (Komárom-Esztergom megye) nem hétköznapi alkohol-rehabilitációs központ működik: a katolikus egyház (a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia támogatásával) azoknak a papoknak a gondozását, gyógyítását látja el itt, akik alkoholizmusban szenvednek. A leányvári rehab életét bemutató, Magyar Televízió által készített kisfilm nyerte (több más pályázó mellett) az RTL Klub egyik fiatalon elhunyt riporteréről elnevezett Hégető Honorka-díjat csütörtökön. Az elismerést annak a riporternek vagy stábnak ítélik oda, aki vagy amely a zsűri szerint az elmúlt évben a legjobb riportot készítette hátrányos helyzetű emberek sorsáról vagy valamilyen társadalmi egyenlőtlenségről. (A szakmai zsűri vezetője Baló György.)

Tovább

Klauzúrát csinálnak a kollégiumból - hangzik el rendszeresen a panasz, elsősorban a katolikus leány- és fiúkollégiumok lakóinak részéről. Az IGEN megpróbálta kideríteni, valóban zárda-e egy katolikus kollégium.

Egyházi vs. állami

A Hospitalitas Irgalmasrendi Szakkollégiumban idén szigorították a látogatás rendjét. A házirend 13. pontja szerint "vendég(ek)et a lakosztályban nem szabad fogadni. A közvetlen hozzátartozókat (szülőt, testvért), azonos nemű vendég(ek)et kivételes esetben, a szobatárs és a doktoranduszok beleegyezésével, rövid időre fel lehet vinni. Vendég(ek) fogadására a közös helyiségeket szabad használni, de este tíz óráig minden kívülállónak el kell hagynia a kollégiumot." Értesüléseink szerint a szigorítás még nincs kőbe vésve, a diákok viszont már most egyöntetűen ellenzik azt. Egyik forrásunk hirtelen felháborodásában egyenesen így kommentálta az új szabályt: "Szívderítő tapasztalni, hogy a kollégiumot fenntartó szerzetesrendek mennyire elől járnak a homoszexuális kapcsolatok pozitív diszkriminációjában." Megjegyezte azt is, a szobákat eufemizmus lakosztálynak nevezni.
Egy állami (világi) kollégiumban a portánál való bejelentkezés után természetes, hogy ismerősünket a szobájában is meglátogathatjuk, sőt: azokban sokszor fiúk és lányok akár egy szobában is lakhatnak; emellett éjszaka is van ki- és bejárás. Persze egy katolikus egyetemi kollégiumnak nem feltétlenül kell mintának tekinteni a világi intézményeket, főleg nem a szobák koedukáltságát.

Tovább

Szokatlan, hogy a hit és szeretet jelszavára rockfesztiválokat megszégyenítő létszámú „közönség" jön össze; pedig ez történik 1978 óta minden év végén európai nagyvárosokban ökumenikus ifjúsági találkozókon, közismert nevén taizéi találkozókon. A "bizalom világméretű zarándokútja" október 23. és 25. között Pécsett folytatódik.

Taizé jelenség. Sokezer fiatal, csend és örömzenélés, egyéni egyszerűség és közösségi sokszínűség, elmélkedés és kiengesztelődés. Világméretű, nemzetközi, töretlen lelkesedésű közösségizmus - melynek szervezői rendszeresen szerényen megjegyzik, hogy ezt a lelki mozgást nem is tartják mozgalomnak.

Az elmélkedő csöndtől a csöndes egyházzenei forradalomig

Ahhoz, hogy a Taizé-k elmélkedő csendjéről beszámoljunk, üresen kellene hagyni a papírt. (Hozzá kell tenni, hogy a sok különböző nemzetiségű és nyelvű fiatal együtt még csöndben lenni tud legkönnyebben.) A közös ima, a nemzetek közötti párbeszéd és bizalom erősítése: ez mind cél a Taizé találkozón - és természetesen az együttlétet közös örömzenéléssel és mulattsággal illik megkoronázni. A Taizé hangjai és énekei ma már nem csak a találkozónak elválaszthatatlan része: a közösség sajátos hangvételű és dallamvilágú, akusztikus kísérettel támogatott, rengeteg nyelvre lefordított énekei ma már a világ minden pontján felcsendülnek - természetesen az adott ország nyelvén. Mi ez, ha nem egyházzenei reform?

Tovább

Írta: Bethlenfalvy Gábor

A pécsi Vallási Kultúra Éve rendezvénysorozat tapasztalatai túlmutatnak önmagukon: alkalmat adnak arra is, hogy újragondoljuk az egyház kulturális kínálatát, vallás és kultúra, szakrális és profán viszonyát. Rubovszky Rita, a Hungarofest Nonprofit Kft. igazgatója nyilatkozott lapunknak.

A „Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa" programsorozat előtt egy évvel, 2009-ben a vallási kultúra évét ünneplik Pécsett. Honnan jött az ötlet, hogy „előkészítő évet" iktassanak a 2010-es programok elé?

A pécsi püspökség ebben az évben ünnepli ezer éves évfordulóját. Több egyházmegye is hasonló helyzetben van, például a győri és a kalocsai, ám a Pécs egyedülálló abban a tekintetben, hogy alapításról kézírásos okirat maradt ránk. Ismerjük az alapítás pontos dátumát: 1009. augusztus 23. Ezért tartottak ünnepi szentmisét a pécsi székesegyházban idén augusztus 23-án.

A kulturális fővárosok szoktak hasonló előkészítő éveket szervezni?

Nem, ezt mi találtuk ki. A kormány és a város költségvetéséből is szántak arra pénzt, hogy mintegy felkészítsék a várost az EKF évére. Ez több éves felkészülést jelent, hiszen 2007 a Tanítás és Tanulás Éve, 2008 pedig a Környezetkultúra Éve, volt Pécsett.

Tovább

„Szakítasz a barátoddal, és akkor itthon maradhatsz, vagy kollégiumba költözöl, és akkor azzal dugsz, akivel akarsz" - közölték a lánnyal a szülei, miután tizenkilenc évesen végre talált magának valakit. Megalázó helyzet: a szülők az általuk rendes lánynak nevelt fiatal nőről azt feltételezik, hogy minden - és egyetlen - vágya, hogy szabadon kiélhesse nemi vágyait. Csak mert van végre barátja, és valószínűleg egyszer lefeküdt vele. Érzelmi terror, szeretet helyett.

Tovább

A mediterrán hangulatú polgárváros ezer éve püspöki székhely. Itt nyílt meg az első magyarországi könyvtár és egyetem, Janus Pannonius pedig messze földön híres reneszánsz értelmiségi központot hozott létre. Többek között ennek köszönhető, hogy a városban sokféle náció megtelepedett, és kultúrájukkal tovább gazdagították a várost. A kommunizmus negyven éve alatt iparvárossá, az uránbányászat központjává akarták tenni a várost. Pécs most kapott egy esélyt, hogy több évszázados hagyományaihoz méltó módon újra megmutassa magát a szellemi élet központjaként: 2010-ben Európa kulturális fővárosa lesz.

Tovább

Nagy ünnepeink táján rendszerint felcsendül a misék végén a magyar Himnusz, és gyakran az úgynevezett Pápai himnusz is. Biztos, hogy jól van ez így?

Tovább

Szerző: Tomka Ferenc
(A cikk eredeti - jegyzetekkel és részletesebb fogalommagyarázattal kiegészített - változata a Káposztásmegyeri Szentháromság Plébánia honlapján olvasható.)

XVI. Benedek pápa az emberi természetet, a házasságot, a családot fenyegető, azok létét megkérdőjelező ideológiával szemben emelte fel hangját 2008. XII. 22-én egyik évzáró beszédében: „Az egyháznak védelmeznie kell az embert az emberi természet leromolásával szemben.... Kötelessége, hogy az emberről, mint férfiről és nőről beszéljen, és megkövetelje a teremtés eme rendjének tiszteletben tartását... Amit napjainkban a „gender" fogalma alatt sokfelé értenek, az lényegében az ember kiszakítását célozza a teremtés, a Teremtő rendjéből. Az ember maga akarja megalkotni önmagát, és saját lényét maga kívánja meghatározni. Ezzel ellenszegül az igazságnak és a teremtő Léleknek...."

A Mexikói Katolikus Családkongresszus (2009. február) több előadása ugyancsak felhívta a résztvevőknek, valamint a katolikus egyház vezetőinek figyelmét, hogy világszerte megjelenik a „nemiség" fogalmának torzított használata, illetve hogy olyan lobbikkal állunk szemben, amelyek kétségbe vonják a házasságot, a családot, az életet. E támadással szemben az egyháznak is fel kell készítenie övéit.

Tovább

"Éppen az értékek élvezettel való helyettesítése juttatta Európát válságba, és hozta az: elmagányosodást, a közösségek, családok szétesését. Sok nőtől elvette az anyaság örömét és büszkeségét, csökkentve a gyermekszámot, ami súlyos gondokat okoz. Mértéktelen fogyasztást hirdetett, és ezzel környezeti katasztrófa küszöbére vitte a világot. Ezt Isten nélkül, egyedül érte el az ember, de büszke nem lehet rá. Ezt a világot kell tovább reklámozni, hogy még többet rombolhassunk vele? Egyáltalán, milyen újdonság van ebben? Társadalmi méretekben már 250 éve megkezdték Isten létének megkérdőjelezését. Aki 2009-ben azt mondja, „Valószínűleg nincs Isten", az vagy fél kimondani, hogy szerinte nincs, vagy valójában ingadozó hívő. Ők maguk nem biztosak dolgukban, de másoknak azt ajánlgatják, éljenek úgy, hogy - amennyiben van Isten - kockáztatják lelki üdvüket. Gyáva és erkölcstelen álláspont."

Erre a felütésre indult a napokban a hanemlenne.com c. internetes oldal. Az apropót az a (fenti illusztráción látható) hívők és harcos ateisták köreiben is nagy zajt kiváltott kampány adja, mely méretes, színes betűkön hirdette London utcáin: "There's probably no God. Now stop worrying and enjoy your life" (Vsz nincs Isten. Namármost hagyd abba az aggódást és élvezd az életet). Aktualitása idején foglalkozott vele pl. a jezsuita blog is.

A hanemlenne ötletgazdái azt szeretnék elérni, hogy üzenetük az ateista kampányhoz hasonlóan köztereken is megjelenjen, kezdetben Magyarországon, majd akár Londonban is. Ahogy fogalmaznak: "Kampányunkban olyan értékre hívjuk fel a figyelmet, amiről keveset látni és hallani nyilvános tereken. Budapesten kezdtük, s szeretnénk Magyarország vidéki városaiban, majd Londonban, azt követően pedig más városokban is folytatni. Kérjük, ha lehetőséged van, támogasd céljainkat. Bármilyen kis adományt megköszönünk, mert reméljük, sokan leszünk, és a sok kicsi sokra megy."

Léteznek-e olyan egyház-közeli területek, ahol bizonyos ráfordítás fejében előnyökhöz juthatunk - ha a kiváltságosok közé tartozunk? Vannak-e egyházi prémium kategóriás szolgáltatások? - E kérdéseket sokan eleve elvetik, mondván: az egyház egyformán nyitott mindenki számára. Ennek ellenére állítjuk: az igazi belső körös keresztények más tapasztalatokkal rendelkeznek az egyház háza táját illetően, mint a többség - mert könnyebben hozzájutnak a nehezebben elérhető információkhoz.

Kapcsolati tőke, belső kör, keménymag

Mint minden emberi közösségben, az egyházban is vannak szilárd kapcsolatrendszerű, jól értesült, belső körös tagok. A keménymagos keresztény számára az életben való boldoguláson túl arra is remek e kapcsolati tőke, hogy növelje önmaga tájékozottságát. Az egyházi élményválaszték teljes bőségében tipikusan ahhoz a belső körös fiatal rétegéhez jut el, akik nem elégszenek meg egyetlen forrással: mindig új utakat keresnek vallásosságukban. Nemcsak helyi gyülekezethez vagy plébániájukhoz kötődnek: több csoportba is igyekeznek beépülni, váltogatják társaságaikat. Ezáltal több felfogás és hagyományrendszer is eljut hozzájuk - kedvükre mazsolázhatnak a nekik tetsző irányzatok közül. Zenei ízlés, szabadidős tevékenységek, imaformák, közösségi rendezvények terén is széles választékot találnak; igényük, hogy ezt alaposan kimerítsék.

Tovább